eldöntöttük, hogy babát szeretnénk. Sajnos úgy tűnt, ez nem lesz olyan egyszerű, hisz nagyon rendszertelenül, és már több, mint fél éve nem menstruáltam. Már éppen szerettük volna kivizsgáltatni, hogy mi is a baj, amikor egyik próbálkozásunkat siker koronázta :) Azt hiszem ebben segített az is, hogy nem görcsöltem rá a dologra. Hiszek az orvostudományban, de előtte adtam egy esélyt a természetnek is: sok gyógyteát ittam, és jártam női jógára. Igyekeztem pozitívan gondolkodni, elhittem, hogy lehet babám természetes úton-módon. Ekkor olvastam Lux Elvira: Női szerepek című könyvét, amiben azt írja, hogy sok nő éveken keresztül mondogatja magának, hogy nem akar gyereket, ezért mindent meg is tesz, szedi a fogamzásgátlót. Majd egyszer csak akar babát. De akkor az agya, ami hosszú ideje azt az információt kapta, hogy nem akar, nem tud hirtelen váltani, átállni az új infóra. Ez nálam is így volt: minden késő menstruáció, minden furcsa jel kétségbe ejtett, jaj, csak nehogy terhes legyek. Majd hipp-hopp eldöntöm, hogy most már az akarok lenni. Szóval újra kellett fogalmaznom a női mivoltomról alkotott addigi képet, és hinnem. Úgy tűnik nekem ennyi elég volt.
Érdekes időszak következett: a kolléganőm pár hete szólt, hogy babát vár, innentől a munkahelyem bennem bízott, hogy maradok, és viszem tovább a “boltot”. Ráadásul András már majd egy éve Siófokon dolgozott, és úgy tűnt jó is ott neki, így ingáztunk, ami kezdett már nagyon fárasztó lenni.
Sokan mondják, hogy megérzik, ha várandósak lesznek, még mielőtt megtudnák. Én is éreztem, de nem akartam elhinni, hisz úgy gondoltam nekem majd segítség kell ehhez. De persze azért e körül forogtak a gondolataink, többször vettem tesztet is, de semmi. Majd következett egy hét, a november 24-ei, amikor nagyon fájt a fejem, be is vettem végül rengeteg fájdalomcsillapítót, amit ritkán szoktam. Az egyik éjjel rosszul voltam, hánytam is, azt hittem gyomorrontás. Majd hétvégén nagyon rossz hangulatom volt, ingerült és feszült voltam. És ekkor bevillant, leültem az ágyra és azt gondoltam: terhes vagyok. Majd a következő pillanatban el is hessegettem ezt a gondolatot. Hisz nem lehet az. Következő péntekig vártam, de csak nem tudtam kiverni a fejemből. Munka előtt elmentem hát, és vettem egy tesztet. Azonnal jelezte…Alig akartam elhinni, és rögtön arra gondoltam, mit fog szólni a főnököm? Hülyeség persze, de talán az ilyen pillanatokban nem fennkölt, hanem ilyen mindennapi problémákkal foglalkozó gondolatok jutnak az ember eszébe. Pedig igaz volt, nagyon igaz.
Hát így kezdődött…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése